Közreműködők: Balázs Zsolt Nezdei Zoltán Novák Bálint Pócza Norbert Szilágyi Péter Tili Kornél Tóth Pál
Bár a Kaposvár–Fonyód vonalon a korábbi balatoni retró hétvégéken is feltűntek retró vonatok, Somogyországba célzottan most először látogatott az államvasút múltidéző vándorcirkusza. A tikkasztó hőség az érdeklődőket és a bevetett retró járműveket is próbára tette.
Az augusztus 1–2-i kaposvári retró hétvége a korábbi nagyrendezvényekhez hasonlóan ismét sok külföldi vasútbarátot vonzott, de természetesen a hazai érdeklődők sem maradtak el. A program ezúttal is igen nagy területet ölelt fel: a Kaposvár–Fonyód, a Kaposvár–Kisbárapáti, valamint a Dombóvár–Gyékényes–Nagykanizsa vonalakon is múltidéző vontatójárművek és hozzájuk illő szerelvények álltak forgalomba.
Szombaton mindezt a komlói vonal újranyitásának ünnepe is megfejelte. A 47-es vonalon kereken három évnyi szünet után indult újra a személyszállítás, ennek apropóján a 424,247-es gőzös vontatta Zobák Expressz közlekedett Kaposvár, Komló és Dombóvár között. A különvonathoz Budapestről a samus Somogy IC-ket idéző, alapmenetrenden felül közlekedő Kapos IC biztosított volna csatlakozást – a történet azonban nem egészen a tervek szerint alakult. Erről részletesebben az alábbi keretes írásban értekezünk.
Éljen Komló – a többiek meg annyira nem?
A módváltás után kereken három évvel, augusztus elsején indult újra a személyszállítás a Godisa–Komló vasútvonalon. Az alkalom országos médiaeseménnyé nőtte ki magát: Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter vonattal érkezett az ünnepélyes komlói újranyitásra. Mindenképpen megsüvegelendő, hogy az egyébként sem üzembiztosságáról híres BVmot motorvonat az alapmenetrenden felül közlekedett. A típushibának tekinthető, túlmelegedő főtrafó ismeretében azonban így is merész húzás volt a hétvégi kánikulában a gőzös különvonathoz csatlakozó Samut bevetni a legutóbbi vágányzár óta még mindig ideiglenes lassújelekkel teletűzdelt 40-es vonalon. A dombóváriak már reggel felkészültek az esetleges beavatkozásra: a 016-os Gigant segélygépként állt készenlétben, és sajnos szükség is lett rá.
Szakály-Hőgyész után a motorvonat már nem tudott pályasebességre gyorsítani, Kurdon pedig segélygépet kért a mozdonyvezető. A Samu végül jelentős késéssel, a 016-os segítségével érkezett Kaposvárra. Addigra utasainak jelentős része Dombóváron a Bzmotra, Dombóvár alsón pedig a Zobák Expresszre szállt át. Komlón eközben több ezren várták a Bivalyt, az érkezés után pedig Vitézy Dávid arról beszélt, hogy az ország a vasútrombolás helyett a vasútfejlesztés fejezetébe lép át. Mindeközben a Védelmi Munkacsoport bejelentette: hétfőtől visszavonásig az esti csúcsidőszakban nem közlekedhetnek tehervonatok a MÁV pályahálózatán az áramfogyasztás korlátozása érdekében. A kezdeti tájékoztatás szerint csak az ország kritikus infrastruktúráját és energiaellátását biztosító fuvarok – például a Bükkábrány–Visonta lignitvonatok – jelentettek kivételt. Később pontosították a határozatot: az eredetileg is dízelvontatásra kért menetvonalakon a dízelmozdonyok vontatta tehervonatok közlekedhetnek.
Az általánosságban, Közép-Európában és Magyarországon pedig különösen teret vesztő vasúti árufuvarozásnak ez – ha a korlátozás tartósan fennmaradna – újabb szög lehetne a koporsójában. Különösen érdekes ezt annak fényében szemlélni, hogy a komlói vonal jórészt a személyszállítás leállítása után is megmaradó tehervonatoknak köszönhette túlélését. A döntésnek furcsa kontrasztot ad, hogy a Közlekedési és Beruházási Minisztérium a hőségriadóra hivatkozva részben feloldotta a hétvégi kamionstopot. Az indoklás szerint így megóvható a szállított áruk minősége és elkerülhetők az árukárok, ez azonban nem különösebben meggyőző érv, tekintve, hogy az alapvető élelmiszert és romlandó árut szállító tehergépjárművek eleve mentességet élveznek a kamionstop alól.
Reméljük, hogy hosszabb távon valóban olyan közlekedési stratégia körvonalazódik majd, amely az egyre gyakoribb extrém körülmények között is a fenntarthatóbb vasút felé lejt. Ehhez nemcsak a látványos, ünnepélyes újranyitásokra, hanem kevésbé feltűnő, a vasúti árufuvarozást segítő fejlesztésekre is szükség lenne. Ezek a piacot uraló közúti fuvarozással szemben is versenyképesebbé tehetnék az ágazatot, amelynek erősödése a klímasemlegességi célok eléréséhez is nélkülözhetetlen.
Dízelfronton színes felhozatal várta az érdeklődőket. A 35-ös vonal főszereplője a nemrég feltámasztott M44 211-es Ősbobó volt, amely most debütált a nagyközönség előtt. A somogyi vicinális pályaállapota sajnos nem engedi meg, hogy az MDmotokénál nagyobb tengelyterhelésű mozdonyok a látványosabb, guruló domboldalak között tekergő Kisbárapáti–Siófok szakaszra merészkedjenek. Kisbárapátiban körüljárásra sincs lehetőség, de a nyolc-kilencperces menetrendi fordulóidő miatt is szükségmegoldás maradt az elöl-hátul mozdonyos vonattovábbítás. Így a Bobó mindkét napon egy másik mozdonnyal fogta közre a két Bhv-kocsiból álló szerelvényt.
Szombaton a 224-es klasszik Púpos, vasárnap pedig a szentesi retró hétvégén bemutatkozott, frissen felújított 302-es remot Púpos lett volna a Bobó társa. Utóbbi azonban végül mindkét nap Kaposvár állomáson maradt kiállítva a 001-es Szergej és a 2143-as Csörgő társaságában, így a viharvert külsejű 303-as remot gép állt a vonatok élére. Kár a kihagyott lehetőségért: a szinte még festékszagú 302-es különösen jól mutatott volna a 36-os vonal poznani gyorsvonati kocsijai előtt. Így is örvendetes azonban, hogy a régióba visszatért az egykor Dombóváron remotorizált típuscsalád; az elbeszélések szerint pedig a kopottas külső a magasabb pályaszámú mozdony esetében megbízhatóbb belsőt rejt.
A Kaposvár–Fonyód vonalon a gyorsvonati szerelvény élén a remot Púpos mellett a 224-es klasszik Púpos és a 2143-as Csörgő is szerepet kapott. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk: a menetrendi struktúra gerincét adó Fenyves expresszvonatok fordájába a rekordokat döntögető hőmérséklet közepette valószínűleg felelőtlenség lett volna idős dízelgépeket keverni, így a fennmaradó néhány bézés személyvonati fordulóba kellett beügyeskedni a retró fürdőst.
A hasonló rendezvényeken jobbára elenyésző villanyszekció ezúttal fontos szerepet kapott. A 41-es vonalon visszatért a régi nyarak somogyszobi személyvonatait idéző 043-as Szöcske a telikék szerelvénnyel, valamint a talán legikonikusabb, bár már igencsak fakó, nem retró állománybeli Szili, az 1011-es is. Utóbbi szombat reggel az akkutöltés hiánya miatt nem tudott kiállni, így délelőtt a 1375-ös társa helyettesítette.
A két, a kilencvenes és kétezres éveket idéző szerelvény mellett az 1008-as Szili olajzöld kocsikkal tekerte még visszább a retró időgép potméterét. Ironikus módon éppen ez az összeállítás késlekedett a legkevesebbet a hétvége során. A Samu szolgálatképtelenségén kívül nem akadt komolyabb műszaki nehezmény; a legtöbb késést a jóval szerényebb utasforgalomhoz szabott rövid menetrendi tartózkodások, valamint az ezek miatt rendszeressé váló kaposvári átszállási várakozások okozták.
A MÁV idei retrónaptárának következő állomása szeptember 12–13-án Balassagyarmat környéke lesz. Tűkön ülve várjuk, hogy mivel rukkol elő ősszel az államvasút!
