Közreműködők: Vörös Attila
Július elején elköszönnek a közforgalomtól az ÖBB magyar vasútbaráti körökben is népszerű 4020-as sorozatú motorvonatai. A jellegzetes megjelenésű járművek évtizedeken keresztül határozták meg Bécs és más osztrák nagyvárosok elővárosi vonatközlekedésének arculatát.
Az osztrák vasút vezetése hamar felismerte, hogy a nagyvárosok vonzáskörzetében a vonatközlekedést nagy befogadóképességű villamos motorvonatokkal a leggazdaságosabb és legcélszerűbb lebonyolítani. Az 1950-es évek végétől forgalomba állított, eredetileg négyrészes 4030-as motorvonatokat ennek szellemében tervezték, ám a Bécset északkelet–délnyugati irányban átszelő Stammstrecke 1962-es megnyitásának gyors és egyértelmű sikere e sorozat korlátait is hamar megmutatta. Az ÖBB-nél az 1970-es évek közepére érett meg az elhatározás egy új, kifejezetten a városi és elővárosi vonatközlekedés céljaira kifejlesztendő motorvonat-sorozat beszerzésére.
A 4020-as sorozatba sorolt új motorvonatokat több ütemben 1978-tól állította forgalomba az ÖBB. Az új járművek elektromos berendezéseiért a Siemens, az ELIN és a Brown-Boveri alkotta konzorcium, a mechanikus részekért pedig az SGP felelt – a nevek egy részével a budapesti fogaskerekű járműveinek gyári tábláin is találkozhat az olvasó. A háromrészes, távvezérlésre alkalmas motorvonatok motorkocsi+pótkocsi+vezérlőkocsi összeállításban közlekednek, elméleti síkon négy egység távvezérlése lehetséges egy vezetőállásról, de ezt a gyakorlatban nem igazán lehet kihasználni. A 120 km/h engedélyezett legnagyobb sebességű motorvonatok mozgatásáról négy, egyenként 300 kW teljesítményű vontatómotor gondoskodik, a dinamikus lassításért a tárcsafékek mellett a 100 kN erejű villamosfék felel. A tágas, termes elrendezésű utastérbe széles tolóajtókon keresztül lehetséges a bejutás, a 4020-asok ugyanakkor nem akadálymentesek.
A gyermekbetegségek leküzdését követően az ÖBB összesen 120 szerelvényt szerzett be. A 4020-asok a császárváros mellett Linz környékén és Tirolban is közlekedtek. Közel öt évtizedes karrierjük során a járműveken több jelentős módosítást is végeztek: felszerelték őket AFB-vel, alkalmassá tették őket a kalauz nélküli közlekedésre, valamint vészfékáthidaló berendezést is kaptak. Néhány szerelvényt a 2000-es évek közepén Talentekről ismert „Schräg-Design” szerint fényeztek át, de ez a színséma nem terjedt el, a legtöbb 4020-ast az eredeti színtervhez hasonló, kék–fehér mezben nyugdíjazta az ÖBB.
Bár a vasútbarátok körében a típus egyértelmű népszerűségnek örvend, az ÖBB jó évtizede igyekszik szabadulni tőle: a légkondicionálatlan, magaspadlós motorvonatok napjaink utaskényelmi elvárásainak már nem felelnek meg, de a csak 120 km/h sebességre alkalmas, egyedül PZB vonatbefolyásoló berendezéssel felszerelt 4020-asok vasútüzemi szempontból is egyre kellemetlenebb púppá nehezültek az osztrák vasút hátán. Az eddigi selejtezési hullámokat elsősorban a járműhiány akasztotta meg, amely az évtized első felében rendre olyan mértéket öltött, hogy az ÖBB-nek korábban már leállított 4020-asokat is újra forgalomba kellett adnia. Ez a kérdés most két okból is rendeződni látszik: egyrészt forgalomba álltak az ÖBB első új Stadler KISS motorvonatai, másrészt július elején kezdetét veszi a Stammstrecke 2027 őszéig tartó átépítése, ami lecsökkent járműigényhez vezet. A beruházás során ETCS L2 szintű vonatbefolyásolást építenek ki a forgalmas vasútvonalon. Ez az ígéretek szerint gyakoribb követést tesz majd lehetővé, a 4020-asok közlekedését viszont ellehetetleníti.
A legendás motorvonatok leállításának híre az osztrák vasútbarátok körében is nagy visszhangot keltett. Nemrég crowdfunding-kampány is indult egy szerelvény megmentésére: a kezdeményezés mögött álló fiatalok szerint összesen 400 ezer euróra lenne szükség ahhoz, hogy egy szerelvényt teljesen felújítva megőrizhessenek az utókornak. „A 4020-asok leállításával eltűnik a bécsi városkép és az osztrák vasúttörténet egy szelete, és félő, hogy örökre elveszik” – írják.
