Közreműködők: Novák Bálint Pócza Norbert Sándor Dávid
Július első hétvégéjén újra a veterán mozdonyoké volt a főszerep a 26-os és a 29-es vonalon.
Ismét kétnapos vasútünnep helyszíne volt a Balaton északi partja: július 4-én és 5-én rendezték meg a már hagyományossá vált balatoni retróhétvégét a 26-os és a 29-es vonalon. Az idei program a korábbiaknál kevésbé volt ambiciózus, s talán ennek is köszönhető, hogy a nagyobb összeomlásokat is sikerült elkerülni.
A 29-es vonalon jelenleg érvényes nyári menetrendi struktúrának megfelelően a rendezvény a Balatonfüred–Tapolca, illetve a Tapolca–Keszthely szakaszra koncentrálódott. A veterán mozdonyok elsősorban a személyvonatok élén vitézkedtek, a nagy terhelésű, jelentős energiaigényű Kék Hullám intercity-k továbbítását a vasútvállalat helyesen a bérelt Mikkelsenek reszortjában hagyta. A fennmaradó fordákra öt „korhű összeállítású retró szerelvényt” állított be a MÁV: a megszokott vékony- és vastagcsíkos gyorsvonati szerelvények mellett két telikék és az egyre fogyatkozó olajzöld szerelvény szerepelt a programban – utóbbi egy zöld paklikocsival és az Aba 2305-össel felütve. A külföldi sztárvendégek látogatása ez alkalommal is elmaradt.
Mozdonyfronton lényegesen kevesebb izgalom várta a résztvevőket: Tapolca egykori ikonikus Nohabjait a 001-es és a 019-es gép képviselte, a vorosilovgrádi mozdonygyár remekei közül pedig a csillagmentesített 116-ost és a retróhétvégén felújítása után most debütáló 001-est lehetett megfigyelni. A biztonság kedvéért az északi partra csábították az alföldi 194-es Szergejt is, de a retróhétvégék történetének alighanem legmegbízhatóbban üzemelő mozdonyának szerepvállalására végül nem volt szükség. A magyar mozdonyok barátai a 424,247-es fellépésének örülhettek, a kerek évfordulót ünneplő Púposokat pedig a 114-es gép képviselte. Noha a Csörgők sokáig ugyanúgy hozzátartoztak a balatoni dízeles életérzéshez, mint a Nohabok vagy a Szergejek, az M41-esek idén kicsit háttérbe szorultak: a révfülöpi tartalékként szolgáló 2143-ason kívül két narancs gép, a 2149-es és a 2154-es emelte jelenlétével a rendezvény fényét – ez a két mozdony szinkronban járta az északi partot a hétvégén.
A szervezőkre rámosolygott a szerencse, már ami az időjárást illeti: a június végén kezdődött kánikula nem tartott ki a retróhétvégéig, az enyhébb időben a sokat látott dízelmozdonyok is jobban boldogultak a vonattovábbítással. A rendezvényt hagyományosan végigkísérő menetrendi kataklizmát így jórészt sikerült elkerülni, de órát azért idén sem kellett igazítani a vonatokhoz. Kellemetlen meglepetés ettől függetlenül is akadt: szombaton a Bivallyal vontatott 1972-es számú expresszvonat haladt át meglepetésszerűen az egyébként gyér utasforgalmáról ismert Badacsony megállóhelyen, nem sokkal később pedig a 001-es és a 116-os Szergejek cseréltek váratlanul helyet, aminek a vasárnapi programra is volt némi kihatása.
A korábbi évekhez képest kevésbé változatos program ellenére ez a retróhétvége is tömeges érdeklődés mellett zajlott: a hazai vasútbaráti szcéna színe-java mellett német, cseh, lengyel, brit, belga és japán vasútbarátok is felsorakoztak a 26-os és 29-es vonalak jól ismert fotóhelyein. Bár attól még messze vagyunk, hogy a Sziget Fesztiválhoz hasonlóan egyszer csak többségbe kerüljenek a külföldiek, azt alá kell húzni, hogy a retróhétvégék európai szinten is jegyzett vasútbarát rendezvényekké nőtték ki magukat, ami megsüvegelendő teljesítmény. A következő rendezvényt augusztus elején, Kaposváron tartják majd.
