Közreműködők: Szilágyi Péter Tili Kornél Sándor Péter Novák Bálint Tóth Pál Novák Bertalan
Ünnepi Kolomna-dübörgés a Sajó-völgyében, ahol már nem minden nap retró.
Ezt a vasútbarát közegben is jelen lévő felületes megjegyzést már a tavalyi debreceni retró hétvége kapcsán is igyekeztünk árnyaltabb kontextusba helyezni. A most magunk mögött hagyott borsodi rendezvény kapcsán is ugyanezt tesszük, hiszen elég röviden lajstromozni, hogy milyen járművek közlekedtek a Bódva- és a Sajó-völgyében másfél évtizede és mik róják a borsodi dízelvonalakat napjainkban. Nádaska és Ózd felé a személyvonati fordákon kizárólag a Bz-k vitézkednek, amelyekből már egyre kevesebb a klasszikus piros jármű. S bár a tehervonatok élén épp a nádaskai tolatós Bobó Kft-s Bobója valóban hordoz retró-faktort, a bánrévei teherek élén látható dízel Traxx és remot Szergej már jóval kevésbé.
Pedig most ez a valóság. Borsod drót alatti szakaszainak távolsági vonatairól a Szilik is kezdenek kiszorulni a Vectronok érkezése miatt. A még esetleg szilis vagy gigantos vonatok szerelvényei pedig aligha dobogtatják meg a vasútbarát szíveket. Ezért komoly fegyvertény, hogy a MÁV-csoport első idei tematikus retró hétvégéjét a 92-es, Miskolc-Ózd vonalra, ráadásul a Szergejek 60. évfordulója köré szervezték. A vékony- és vastagcsíkos fülkés, valamint az elmaradhatatlan zöld ingaszerelvény élére klasszik Szergejek álltak az ünnep alkalmából.
Az M62-esek ünneplése pedig hol máshol lenne autentikusabb, mint a Sajó-völgyében, az egykori szocialista nagyipar fellegvárában, amelynek szinte teljes teherforgalmát a sorozat cipelte a hátán. A hőskor végén közel húsz Szergej szolgált Miskolcon, a miskolci és az ózdi kohászat, valamint a kazincbarcikai vegyipar óriási teherforgalmat generált, de a hidasi vonalat és a közelmúltban villamosított sátoraljaújhelyit is ezek a mozdonyok szolgálták ki.
A jelen ma már ennek a tökéletes ellenpontja, hiszen Miskolcon egyetlen klasszik Szergej sem állomásozik már. Az utolsó mohikán 163-as néhány éve került el a sorozat gyűjtőhelyéül szolgáló Záhonyba. A május 31-én és június 1-jén lezajlott rendezvényre is az ország egykori kapujából érkeztek a hattengelyesek. A bajszos gépeket a 127-es képviselte, míg a klasszikus pirosak közül a 057-es és a 203-as érkezett, ahogyan az átmeneti színtervű 187-es is tiszteletét tette Borsodban. A retró hétvégék mumus gépe, a 187-es vonatot nem tudott továbbítani, mert Miskolcra menet szolgálatképtelen lett. A gépek hullámzó műszaki állapota egyébként is próbára tette a hétvége rendes lebonyolítását, több gép gyengélkedett, még a 187-es helyére érkezett 191-es is, így a remot-pótlás most sem maradt el: a 320-as mindkét nap besegített klasszik társainak.
Ettől függetlenül a mára vasútfotós-tömegjelenetek helyszínéül szolgáló balatoni retró hétvégékhez képest a borsodihoz hasonló kisebb rendezvények tényleg az élményvasutazás terepévé válnak. A páratlan tájban megbúvó aprócska falvak, az ipari múlt letűnt maradványai, a kulturális gazdagság keveredése a nyomorral mint hozzátartoznak Borsod ízeihez. Ebbe a környezetbe a Szergejek időleges visszatérése valóban időutazással ért fel. Ezt fokozta az 1008-as Szili vendégszereplése is, a megőrzésre kijelölt jármű már csak ezeken a rendezvényeken továbbít vonatot, tette ezt most is a Nyíregyháza-Füzesabony tengelyen, korhű vékonycsíkos szerelvénnyel. Minderről talán a képek hitelesebben is beszélnek.
A miskolci térség Szergej-történelmével az évforduló apropójára beharangozott cikksorozatunk keretében később még részletesen foglalkozunk.
